Igen, ez egy igaz szerelem története. De lássák be, uraim, önök is bolondulnának Elemérért. Hogy Katáért is megtennék, az szintén érthető lenne.

– Tizennyolcadik születésnapomra kaptam – mondta Sajti Kata, amikor arról kérdeztem, hogyan szerezte az autóját. Kata egyébként ötödik éve tizennyolc éves, így persze könnyű. – Ez egy Citroën 2CV. Csak jó időben használom, nagyon vigyázok rá. Sokan azt hiszik, nem megbízható, de ez nem így van: nagyon szépen felújították nekem, nagyon jó műszaki állapotban van. Elmentem már vele Csehországba és Franciaországba is 2CV- világtalálkozóra. Napi nyolc-kilenc órát vezettem akkor, minden rendben volt. Mindenhol alaposan megnézték.

A vörös férfiú, Elemér, a rendszáma alapján kapta a nevét, harminc éves, azaz idén már veterán lehetne. Még egy ilyen van ebből az országban. Ez a Citroën ugyanis egy Hoffmann-cabrio, egy német cég, a Hoffmann foglalkozott annó az eredeti 2CV-k kabrióvá való átalakításával. A másik is piros, részben: – Egészen pontosan piros–fehér és egy albertirsai fogorvosnőé. Kétévente rendezünk Citroën-találkozókat Mártélyon és Hódmezővásárhelyen, és az egyik ilyenen találkoztunk, akkor láttam meg, és szerettem bele az autóba. Akkor eldöntöttem, nekem valahogy lesz egy ilyen autóm. Tizenhét éves voltam, amikor egy téli napon édesapám kihívott a műhelybe. Ott volt Ő, de még felújítás előtt. Nem akartam hinni a szememnek. Nagyon rossz állapotban volt, csupa rozsda volt, szakadt volt a ponyvája, de nagyon meghatódtam, és akkor gyakorlatilag beköltöztem a garázsba – fél év alatt felújítottuk.

Kata azt is elmondta, a családjában mindig volt Kacsa, azért is ragaszkodott ennyire ehhez a modellhez. – Ezekben az autókban nőttem föl. Nekem ezek a Citroënek hozzátartoztak a mindennapokhoz. Ez meg különleges, kétszemélyes, kabrió, ilyet tényleg nem nagyon lehet csak úgy találni. Külföldön is nagyon egyedinek számított Elemér, a franciaországi világtalálkozón 30 ezer Kacsából csak 10–15 kabriót láttunk. Nagy sikere volt az autónak menet közben is, az autópályán, illetve a parkolókban is számtalanszor fotózták. Volt olyan is, hogy csak azért állított meg a rendőr, hogy megnézze. A papírjaim nem is érdekelték, csak alaposan meg akarta szemlélni a kocsit – mondta nevetve Kata.

Elemérben a lehetőségekhez képest minden eredeti, persze ahhoz nem kell vájt szeműnek lenni, hogy észrevegyük, az ülések nem Kacsások, ugyanakkor amit lehet, igyekeztek megőrizni a felújításkor a szerelők. – A gumik például igazi „Kacsagumik,” ilyet nem is olyan egyszerű szerezni. A rádió még, ami „idegen”, de a váltó, a kézifék, a szívató eredeti, a helyükön vannak, az ablakmosó folyadékot pumpálom, a kilométeróra, a kapcsolók is eredetiek – sorolta Sajti Kata.

Csak a szüleit engedi a kormányhoz, Kata szerint ugyanis egy Kacsát külön meg kell tanulni vezetni. Van benne egy nem női kapcsoló is, ahhoz még nem nyúlt, így nem tudja, hogyan működik, mi történne, ha bekapcsolná.

A duda pedig mi más lenne, kacsahápogás...