Ezért is jó hokit nézni, NHL-t pláne, minimum az összefoglalókat. Egy jónak tűnő döntés öt perc alatt fordulhat át katasztrofális húzássá.

Egy nyolcvankét meccses alapszakaszba belefér egy két nagy zakó. Még hazai jégen is. Ezeken a találkozókon azért elég hamar ki szokott derülni, a csapatot ma a gyerekek is megvernék. Épp ezért az edzők mentik a menthetőt. A legtöbbször megoldást jelent az „ősi albán módszer”, a kapuscsere. Ezt sokszor maga a játékos kéri, főnök, hagyjuk ezt, ne erőltessük, máskor meg az edző dönt, beküldi a cserekapust, hátha ad (minimális) tartást a csapatnak.

Ezek történtek magyar idő szerint ma hajnalban Torontóban. A Leafshez a Preds látogatott az Air Canada Centre-be, és a Nashville porhanyóssá verte a hazaiakat: 9–2 lett a vége úgy, hogy 8–0-ra vezetett a Predators. Kapusként a hazaiknál Jonathan Bernier kezdett, de csak húsz percet kapott.

Nem tudni, ő kérte, hogy a második harmadot a kispadon kezdje, vagy Randy Carlyle edző döntött így, mindenesetre a második játékrésztől már James Reimer védett, illetve inkább állt/guggolt a kapuban. (Off: ez milyen érdekes egyébként, hogy így mondjuk, a kapuban állt. Ha nem feledem, akkor erről lesz majd egy agymenésem máskor.)

Bernier egyébként egy príma védéssel kezdett, lásd rögtön az összefoglaló elejét, majd még nyolcszor tudott menteni. De közben kapott három gólt. Oké, nem népünnepély, ha olyasvalaki – konkrétan Derek Roytól – talál be, aki a meccs előtt harmincnyolc találkozón át gólképtelen volt, de nem tűnt rémült rossznak a torontói 45-ös. Majd jött Reimer, aki szintén jól kezdett: védett nehéz lövéseket nashville-i emberelőnyös, emberhátrányos helyzetekben, és úgy tűnt, lehozza a második harmadot kapott gól nélkül, amikor a hajrában Eric Nystrom kilőtte a bal felsőjét. A harmadik harmadban aztán jött a teljes torontói megsemmisülés: szegény Reimer öt percen belül négy gólt kapott. Filip Forsberg ráadásul korcsolyával passzolt a kapujába... Szűk negyed óra volt még a meccsből, nyolccal ment az ellenfél. A szurkolók jelentős része is elment, minimum a büfékig. Ott láthattak ugyan két hazai gólt, de minek. Akik viszont maradtak, azok lelkesen verték a plexit, a duda is megszólalt, hiszen gólt lőtt a Leafs, igaz előtte nyolcat kapott, és az első hazai találatig eltelt negyvennyolc perc... Carlyle azt mondta a meccs után, csapata nem volt fölkészülve, nem tudta tenni a dolgát: „az első két harmadban összesen harmincötször adtuk el a korongot. Ilyet nem lehet csinálni!” A harmadik, 5–2-re elveszített játékrészt viszont nem értékelte...

Az viszont biztos, a 19 ezer 12 néző jelentős része mindezek ellenére ott lesz a tizenkettedik hazai meccsén is a Maple Leafsnek – a Tampa érkezik majd – még úgy is, hogy az egyik legnépszerűbb mérkőzés utáni hozzászólás az a „nincs itt semmi látnivaló srácok, ez még mindig az a borzalmas Leafs, amelyhez hozzá vagytok szokva...”