Az öntudat nagyon fontos.

Kora reggeli beszélgetés egy szegedi kisbolt bejáratánál.

– Jó reggelt! Segítsek esetleg, mit szeretne vásárolni?

– Nem kell, köszönöm! Nem vagyok nyomorék!

– Hagyjam esetleg nyitva az ajtót?

– Mondom, hogy nem kell segítség, boldogulok!

– Hát jó, viszlát!

Ezzel eljöttem, és otthagytam a bejárat előtt a kerekesszékes férfit. Mindkét lábát amputálták, egy elektromos kerekes székben ült, miközben szívta a cigarettáját. Állandóan cigarettázik. Erős ötvenes lehet. Sokat, sokszor látni a környéken, néha elég veszélyesen közlekedik. Már a sarkon jártam, amikor visszanéztem, ott volt a kisbolt előtt, és kopogott. Mikor kiléptem az üzletből, még ketten álltak mögöttem, így volt még dolga az eladónak, de talán legalább az egyik utánam következő vevőt már kiszolgálta. A férfinek esélye sincs bejutni, Szeged egyik legmagasabb lépcsőfoka van az üzlet előtt, valóban föl kell rá lépni.

Nem tehet mást, vár. Büszkén. Öntudatosan.