Béke van. Mert békének kell lennie. Bármi áron. Nekünk ez megfizethető, másnak viszont...

Valószínűleg az utolsó szülői értekezletet tartották meg ma délután a szegedi Rogers-gimnáziumban. Nem összevontan, osztályonként készültünk a... Mire is? A búcsúra.

A búcsúra az iskolaépülettől. Ahol egy hét még biztosan van, és aztán – (szinte biztosan) vége.

De ez mostani a hét alkalmas volt még arra, hogy a mondjuk így nulladik – hiszen hivatalos megkeresés még mindig nincs, „csak tudjuk”, hogy az állami út erre vezet – megoldáshoz, lehetőséghez képest, most érkezett egy 0.9-es verzió. Nem valamiféle szoftverfrissítés ez, hanem egy teljesen más program. A végképp mindenki által lenézett baptisták nyújtanak segítő jobbot.

De csak nekünk, a végzős srácainknak. Hiszen nappali tagozaton ők vannak benne a korban, így nekik van lehetőségük arra, hogy válasszanak:

• vagy a baptisták együtt,
• vagy az Eötvös együtt,
• vagy bármi más, akárhogy.

Az első lehetőségnek vagy egy egészen príma „kiegészítése”: ha együtt, akkor megy, mehet a tanári kar is, az osztályban tanítókat átveszik. További pluszpontok:

• délután kell menni suliba, azaz lehet sokáig aludni,
• nincs tesi.

Nem kérdés, mit választanak a srácok. De addig még van egy hetük: jövő pénteken, kapják meg a félévi értesítőt, lásd még bizonyítvány, utána lehet érdemben átjelentkezni.

Azaz egy hét még van arra, hogy a Rogers mégis megmeneküljön. Erre irányuló jelek viszont nem nagyon vannak – mondjuk így. Az alapítvány „elfáradt”, mindenféle szempontból, vagy legalábbis fáradtnak tűnik. Pedig akár még koldulhatna is. Lehet, hogy épp azt teszi, csak nem látjuk.

Az mindenesetre sokat elmond a felelősségérzetről, -tudatról, egyebekről, hogy ez a hét igazából mindenről szólt, csak a tanításról nem: a komplett tanári kar telefonozik, és egyeztet, mindenhogyan azért, és arról, hogy a szakképzős diákok is valahogy... Mit csináljanak? Megússzák?

Nem csoda hát, hogy lesz tüntetés. Kérdés persze, el tudnak, el lehet-e érni bármit is ezzel a megmozdulással. Tartok tőle, nem. Ez a kérdés ugyanis nem az internetadó. Elvileg meg, ugye minden el van intézve: a többségnek van hova menni, sőt van, aki választhat is. Az állam így „joggal” rázza meg magát: meg van oldva a helyzet, mit akartok még? Valódi megoldást. Ami nyilván az lenne, hogy végigcsinálják ott, ugyanúgy ezt a félévet. És aztán szét lehet tépni az iskolákat, az alapítványt. Így volna fair és szép – a diákokkal szemben.

A „sztoriban” egyébként még nagyon sok rejtett tartalék van. De ezekről majd később.

A képek képernyőmentések a lenti optimista muzsikából.